Átfordultam a másik oldalamra, hogy megnézzem mennyi lehet az idő, és rá kellett jönnöm, hogy valaki ellopta a mai ébresztésemet.

Engem azért érdekelne, hogyan jutott el a két t-home-os arc az ajtómig, mikor negyedik napja csak kulccsal lehet áttörni a kapun, mert még csak csengetésre sem lehet használni a kapucsengőt.

Ennél fontosabb kérdés, hogy miért nem mondtam meg nekik, hogy szarok a kedvezményükre, mert ha meghosszabbítom a bérleti szerződésemet, akkor netet is váltok, az hétszentség.

Edit: megkérdezték, hogy netán a “párom-e az előfizető” :DDDDDDD

Jajdekár.

Sajnos az akcentussal beszélő, misszionárius kisfiúk nem tudtak velem közvéleményt kutatni. Kicsit remélem azért, hogy a szakadt-koszos pólós, pizsamanadrágos, kissé megbomlott fejű énemtől megijedtek.

Most így felnéztem a jegyzeteimből,

hogy pihenjek egy órácskát, és felmerült bennem a kérdés, hogy és ma ki főz nekem vacsorát?

Ilyenkor egyre jobban várom a pillanatot, amikor majd nem kényszerből lakok valakivel.

Szóval ma még csak háromszor aludtam

de most már legalább érzem, hogy megmaradok.

Remélem

hogy ti is azért szoktatok órákra beosztott napirendet írni magatoknak, hogy már az első pontban elbasszátok.

hogy úgy ugrotok le a boltba ásványvizet és tejfölt venni, hogy háromheti élelemmel tértek haza.

Ma fél 9-től 2-ig csak ettem. Kíváncsi vagyok, milyen állapotban fogok leszállni a buszról 3 és fél óra múlva…

Ha harmadjára is leáll a mosógép, benne az egyetlen függönyömmel, akkor elképzelhető, hogy ordítani fogok.

Az élet bonyolult.

Nem tudom eldönteni, hogy a csíkos pólómat a fehérekkel mossam ki vagy a színesekkel.

Fogalmam sincs, mit csináltam az elmúlt három napban.

Most egy kicsit elszomorodtam.

Azt azért még szeretném elmondani

hogy ma egyedül egy lánynál láttam virágot, és ez csak azért bosszant, mert pont annál az egy lánynál az összes közül, akinek gondolkodás nélkül beletaposnék az arcába bármikor.
Mondjuk egy fiút meg egy cserép jácinttal láttam, ha már.

Mondjuk ezt az ünnepet annyira sem értem, mint a valentin-napot,  de jó.

Énblog vagy mi

Mondjuk tényleg rám férne némi bor (a világra mondjuk nem), de egyrészt még vizes a ruhám, amit felvettem volna, ha megyek valahova, másrészt annyira kimerült vagyok, hogy annak sincs kedvem utánajárni, hogy mi kezdett el erősen szaglani a konyhában. És fogalmam sincs, hol a lakótársam, persze tök mindegy, hiszen ő még mindig a szakítás utáni depressziónak abban a szakaszában van, amikor nem igazán érdekli ilyesmi. Na, így nehéz fenntartani egy lakást.
És nagyon fáj a bal vállam.