Persze soksoksok klassz dolog történt velem szombat óta Londonban, de mégis talán a legkiemelkedőbb az, hogy visszatért az emberiségbe vetett hitem. Kicsit bátortalanul, bizalmatlanul vágtunk neki az útnak, ugyanis a szállásunkat Couchsurfingen szereztük. Spórolni szerettünk volna, de azért a vesémet kicsit féltettem. Ami ezután történt, az számomra kissé még mindig felfoghatatlan.

A hostunk egy 38 éves ügyvéd volt. Láttuk, hogy az 1-es zónában lakik, de arra azért semelyikünk nem számított, hogy kijön értünk kocsival a metrómegállóhoz és hazavisz a 2 szintes, külön fürdőszobával ellátott luxuslakásába, ahol vacsorára báránysültet csinált, házi készítésű kenyérrel és majonézzel, valamint főtt spárgával tálalva. Itt már sejthető volt, hogy az ajándékba hozott Tokajink nem lesz teljesen egyenértékű azzal, ami kapunk.

Greame - mert hogy így hívták - az első perctől kezdve szimpatikus volt. Kedves, vicces, és egyáltalán nem erőszakoskodott, hagyta, hogy magunk tegyünk-vegyünk, de segített bármiben, amit kértünk. Még kulcsot is adott a lakásához, hogy  úgy járjunk-keljünk, ahogy jól esik.

Teljesen megdöbbentett a feltétel nélküli bizalom irányunkba. Persze nem akartuk mi lenyúlni a legújabb szériás Macbook-ját. Na de akkor is: beengedett minket az otthonába, gondoskodott rólunk. És még szórakoztató is volt. Mindenhez volt egy története. Egy ÉRDEKES története. Megtudtam, hogy a Radiohead-srácok az életben seggfejek, meg hogy Victoria Beckham bokája nagyon csúnya közelről.Búcsúzóul pedig nekem adott egy David Bowie-lemezt, mert ő már úgysem hallgatja.

Mindennemű hátsó szándék nélkül tett mindent. Tényleg. Csak azért, hogy a sok jót, ami vele történt, valahogy visszaadja az emberiségnek. Nagyon örülök neki, hogy ilyen még létezik a világon.